"Bánom, hogy nem haltam meg" - harminckét éve lesz rágódni.

A Fővárosi Törvényszék csütörtökön meghozott elsőfokú ítélete a csepeli kettős gyilkosság két vádlottjára életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki. K. Tamás leghamarabb negyven, Deme Gábor harminckét év múlva szabadulhat. Az ítélet nem jogerős, a vádlottak minden bizonnyal fellebbezéssel élnek.

Első fokon bűnösnek mondta ki a bíróság K. Tamást és Deme Gábort a csepeli kettős gyilkosság büntetőperében. Az ügyész több emberen, aljas indokból, előre kitervelten elkövetett emberölés miatt K. Tamásra tényleges életfogytiglant, a bűnsegéd Deme Gáborra pedig szintén életfogytiglani szabadságvesztést kért, azzal, hogy 30 évnél korábban ne lehessen őt feltételes szabadságra bocsátani. A védőügyvédek a bizonyítottság hiányára hivatkozva felmentést kértek.

Mint ismert, több mint három éve, 2009 januárjában lőtték agyon a Csepel-sziget Általános és Szakképző Iskolában az intézményvezetőt és munkatársát. A gyilkos lövések leadásával K. Tamást, a volt gondnokot, biztonsági őrt vádolják, a volt igazgató, Deme Gábor pedig az ügyészség szerint bűnsegéd volt az előre kitervelt, aljas indokból elkövetett gyilkosságban. Annak ellenére, hogy az ügyben van egy komoly bizonyíték, egy diktafon, ami rögzítette a gyilkosság hangfelvételét, a per több mint egy éven át tartott. Alapos bizonyítási eljárást folytatott le az első fokon eljáró bíróság: több mint félszáz tanút hallgattak meg, több tucat szakértőt vontak be az eljárásba.

A tárgyaláson a vádlottak az utolsó szó jogán ártatlanságukat hangoztatták. K. Tamás elképesztőnek tartotta "hogy az ügyészség ragaszkodik a meséhez". Szerinte a vádat minden kétséget kizáróan kell bizonyítani, ám az ügyész feltevésekre alapoz, azokból von le téves következtetéseket. Szerinte ártatlansága mellett szólhat, hogy a szakértők az ő véleményét is alátámasztják, és nem zárják ki az ő változatát, miszerint a gyilkosságánál jelen volt még egy személy, a tényleges elkövető. A hangfelvételről is azt mondta, hogy annak alapján akár az a személy is ott lehetett, akinek a létezését mindvégig bizonygatta. "Semmi okom nem volt lelőni a kollégáimat" - mondta.

Deme az utolsó szó jogán az eljárási szabálytalanságokról beszélt, újra megismételte az általa korábban elmondottakat, tartotta magát ahhoz, hogy neki semmi köze sincs a bűncselekményhez. Saját bevallása szerint hibát követett el viszont a gyilkosság utáni viselkedésével, amit a halálfélelemmel magyarázott. - Ilyet még soha nem éreztem - mondta, és hozzátette, bánja akkori viselkedését. Végül elcsukló hangon mondta: "bánom, hogy nem haltam meg".

http://stop.hu/belfold/banom-hogy-nem-haltam-meg-harmincket-eve-lesz-ragodni/1052528/