Per a CENTRUM ellen.

Pesti Központi Kerületi Bíróság
Budapest, Markó u. 25.
1055

Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság!

A Dr. Nyuzó Péter Ügyvédi Iroda (1213 Budapest, Mária Királyné útja 78.) felperes a

Centrum Parkoló Rendszer Parkolás Szolgáltató Kft. (1071 Budapest, Peterdy u. 9.) I. r.
Centrum Parkoló Szolgáltató és Kereskedelmi Kft. (1076 Budapest, Peterdy u.6.) II. r.
Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulása (1073 Budapest, Erzsébet krt. 6.) III. r.
Budapest, Főváros Budavári Önkormányzat (1014 Budapest, Kapisztrán tér 1) IV. r.
Budapest, Főváros II. Kerületi Önkormányzat (1024 Budapest, Mechwart liget 1.) V.r.
Budapest Főváros Terézvárosi Önkormányzat (1067 Budapest, Eötvös u. 3.) VI. r.
Főváros Erzsébetvárosi Önkormányzat (1071 Budapest, Erzsébet krt. 6.) VII. r.
Józsefvárosi Önkormányzat (1082 Budapest, Baross u. 65-67.) VIII. r.
XI. kerületi Önkormányzat (1113 Budapest, Bocskai út 39-41) IX. r. és a
Hegyvidéki Önkormányzat (1126 Budapest, Böszörményi út 23-25.) X. r alperesekkel szemben a következő

K e r e s e t e t
Terjeszti elő:

Felperes kéri annak megállapítását, hogy nem az I. r. alperes jogosult a IV-X. r alperesek tulajdonában álló fővárosi közterületeken parkolási saját neve alatt szolgáltatást végezni és ennek alapján parkolási díjakat saját neve alatt beszedni, hanem II. r. alperes jogosult mindezen jogok gyakrolására, mert
I. r. alperes és a III-X. r. alperes között nincs érvényben és hatályban közvetlen a parkolás üzemeltetési jogot megalapozó alakszerű szerződés, mivel a III. r. alperes és a II. r. alperes között 2000. március 13-án létrejött és 2003. november 25-én módosított és egységes szerkezetbe foglalt szerződésből I. r. alperes javára ez a jog I.r. alperesre nem, csak a II. r. alperesre nézve keletkezik meg
továbbá, mert
a III-X. r. alperesek által aláírt és kiadott 2003. szeptember 1-i keltezésű egyoldalú nyilatkozat a Ptk. 200. § (2) bek. az 1992. évi XXXVIII. Tv. (Áht.) 108. § és a 217/1998 (XII.30.) Korm. r. 134. §. alapján semmisség miatt érvénytelen.

Indokolás:

Felperes több az I. r. alperes által engedményezett parkolási díjkövetelés iránt folyó pernek alperese. Ezen perekben felperes minden esetben hivatkozik arra, hogy a parkolási díj követelésére az adott per felperesének (Intrum Isutitia, Creditexrpess Zrt.) azért nincs joga, mert ezen követelésekkel érvényesen az I. r. alperes, mint engedményező sem rendelkezett. A hivatkozásokat az eljáró bíróságok a Legfelsőbb Bíróság csatolt Pfv. IV.20.500/2006/7 sz. ítélete (F/1) alapján alapvetően eljárási okból utasítják el. A csatolt Legfelsőbb Bírósági ítélet tanúsága szerint a Bíróság azért nem foglalt állást a felperesi jogelődre vonatkozóan alkalmazott parkolás üzemeltetési szerződés érvényessége tekintetében, mert az ítéleti tényállás szerint az összes érintett személy perben állása lett volna kötelező és ez az adott eljárásban nem valósult meg. Ezen érv alapján felperes viszontkereseti eljárást indított, amit viszont a bíróságok azzal utasítottak el, hogy az alperes a felperesi oldalon további felpereseket perbe állítani nem jogosultak.

Eszerint a jelen per felperesének más módja nem látszik kivihetőnek, minthogy külön eljárásban állapíttassa meg a petitumban hivatkozott jogviszony létre nem jöttét és azt a tényt, hogy I. r. alperes saját néven nem jogosult parkolási díjak beszedésére, perlésére.

Az Alkotmánybíróság határozata szerint a parkolási szerződés a közterület-tulajdonos önkormányzat és a gépjármű használója közötti polgári jogi szerződés, amely ráutaló magatartással és a helyi rendeletben meghatározott tartalommal a parkolóhelyen való megállás útján jön létre.

Nem vitásan a közterület-tulajdonos önkormányzat a közterületek használatával, üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat és jogokat átengedéséről dönthet.

A Legfelsőbb Bíróság az 1988. évi I. tv. alapján a 2/2005 KPJE döntésével kimondta, hogy az önkormányzati tulajdonú közterületek hasznosításáról, kezeléséről az önkormányzatok jogosultak társulásaik, vagy tulajdonukban álló gazdálkodó szervezetek, valamint szerződéssel megbízott üzemeltetők útján gondoskodni, rendelkezni. E körben elfogadható, ha az adott önkormányzat a parkolás-szervezésre, üzemeltetésre – az erre irányadó szabályok szerint – szerződéses megbízást ad.

Az 1988. évi I. tv. valamint a fenti jogegységi döntés szerint ahhoz, hogy valamely gazdálkodó szervezet a parkolás üzemeltetést elláthassa, ennek alapján díjak beszedésére legyen jogosult, legalább a közterület-tulajdonos önkormányzattal kötött érvényes és hatályos szerződéssel kell rendelkeznie. Ennek folyományaként, ha I. r. alperes végez valamely közterületen parkolási szolgáltatást és parkolási díjak beszedését, akkor azt kell vizsgálni, hogy I. r. alperes rendelkezik-e ilyen szerződéssel.

Az irányadó tényállás szerint II. r. alperes és a III-X. r. alperesek között 2000. március 13-án jött létre (F/2) szerződés parkolás üzemeltetési rendszer kialakítására és üzemeltetésére. Ebben a szerződésben az I. r. alperes nem szerződő fél. I. r. alperes ugyanis feltételes jogalanyiságát a társasági szerződése aláírásával 2000. március 27-én nyerte el, majd jogképességét a cégbejegyzés napján szerezte meg 2000. július 11-én.

Az I. r. alperes tehát a parkolás szervezésre és üzemeltetésre irányuló szerződésnek nem alanya, a szerződés létrejöttekor jogképességgel (még feltételes jogképességgel sem) nem rendelkezhetett, az adott szerződésből jogot parkolási szerződések megkötésére, parkolási díjak bevételezésére nem szerzett. A Ptk. 29. § (1), 54. § (3) bek. szerint a nem jogképes személy jogokat és kötelezettségeket nem szerezhet. 2000. március 13-i szerződéssel nem alapozhat meg a maga javára semmilyen jogot (tulajdonjogot sem, kötelmi követelést sem) egy olyan társaság, amely 2000. július 11-én jött létre.

Nem kétséges, hogy az F/2 alatti irat szól arról, hogy a II. r. alperes (mint szerződő fél) a későbbiekben létrehoz egy elkülönült gazdálkodó szervezetet, amely a parkolási szolgáltatást fogja végezni, azonban a szöveg nem szól arról, hogy ezen harmadik személy (később létrehozott I. r. alperes) milyen terjedelmű üzemeltetési jogokkal fog rendelkezni.

Felpereseknek az évek hosszú sora óta zajló pereskedések alatt sem került rendelkezésére olyan szerződés, amelyet a III-X. r. alperesek és az I. r. alperes kötöttek, ennek alapján a felperes - ellenkező bizonyításig – feltételezik, hogy ilyen okirat nem létezik.

Ez annál is valószínűbb, mert rendelkezésre áll az F/2 alatti szerződés 2003. évi (tehát jóval az I. r. alperes jogalanyiságának elnyerését követően létesített) szerződésmódosítás. (F/3). Ezen szöveg ugyancsak a II-X. r. alperesek közötti megállapodás és az I. r. alperest, név cégjegyzékszám, vagy más jellemző adat alapján meg sem említi.

Sajátos a két (F/2 és F/3) irat egymáshoz való viszonya. Az F/2 alatti megállapodás még nyilvános pályázatról beszél, ám az F/3 jelű irat már zárt pályázatot említ. Nem vitásan a pályázatot a II. r. alperes nyerte meg ennek közvetlen következménye, hogy a parkolás üzemeltetési szerződést II. r. alperessel kellett megkötni. A pályázat nyertesét II. r. alperest a szerződés az üzemeltetési jog jogosultjának tekinti, mint aki jogot szerzett arra, hogy III-X. r. alperesekkel parkolás-üzemeltetési szerződést kössön. A szerződés szerint az üzemeltetést II. r. alperes a későbbiekben (???) létrehozandó társaság (feltehetően I. r. alperesről van szó) végzi.

A szerződés a II. r. alperest arra kötelezi, hogy működtesse a parkolási rendszert és ezért fizessen és garantáljon üzemeltetési díjat. AZ üzemeltetési díj fizetésére helyettes kötelezett és kezes is megjelöltetik a szerződésben. A szerződés hosszasan értekezik az Üzemeltető Társaság létrehozásáról és működtetéséről, feladatairól és kötelezettségeiről, ezek között részletes feltételeket határoz meg arra nézve, hogy az Üzemeltető Társaságnak milyen parkolóórákat kell telepítenie, azokat milyen feltételekkel kell működtetni, karbantartani, milyen ügyfélszolgálatokat, munkaszervezetet kell kialakítania. Az Üzemeltető Társaság jogosítványaira (feltehetőleg I. r. alperesről van szó) nézve a szerződés semmit nem mond.

Éppen ellenkezőleg. A szerződés VII. pontja egyértelműen leszögezi, hogy az Üzemeltetési jog – amelyet pályázaton a II. r. alperes nyert el – tartalma a várakozási díj és pótdíj, díjkülönbözet beszedése, amelyet a III-X. r. alperesek a II. r. alperesnek engedtek át és nem I. r. alperesnek.

Nincs arra sem adat, hogy I. és II. r alperesek között a jogok és kötelezettségek átruházására vonatkozó megállapodás lenne érvényben és hatályban, oly módon, hogy ahhoz a 2000. március 13-i szerződés jogosultja a III. r. alperes, vagy a IV-X. r. alperesek hozzájárultak volna.

Ilyen hozzájárulást egyébként érvényesen ki sem adhatnának a IV-X. r. alperesek, hiszen teljesen evidens, hogy az önkormányzati gazdálkodás rendjével össze nem férő jognyilatkozat lenne az érvényes pályázat nyertesével szemben harmadik személyt egyoldalú nyilatkozattal jogosítani ugyanazon tárgykörben, amelyre a pályázat alapján szerződés már létrejött. Ha IV-X. r. alperesek a közterület/parkolás üzemeltetési jogot át kívánták ruházni a II. r. alperes helyett bárki másra, például az I. r. alperesre, úgy ahhoz újabb pályázat és újabb alakszerű szerződésre lett volna szükség.

Ilyen pályázat, vagy alakszerű szerződés nem volt, erre utaló adat nincs.

Az I. r. alperes pereskedéseit és az engedményezési szerződésekben az engedményezett követelés feletti rendelkezés jogát az F/4. alatt csatolt egyoldalú nyilatkozattal igyekezett megalapozni. E nyilatkozatot a Fővárosi Önkormányzatok Parkolási Társulása tagjai, azaz a III-X. r. alperesek adták ki. A nyilatkozat a parkolási díj és pótdíjkövetelések perbeli érvényesítésére szól, az a Ptk. 207. § szerint nem tekinthető szerződési nyilatkozatnak csak valamely perbeli bizonyítéknak. Ha mégis szerződési nyilatkozatnak kellene tekinteni, úgy az egyoldalú nyilatkozatból önmagában nem következik, hogy az I. r. alperes jogosultja a parkolási díjaknak (Ptk. 199.), mivel ilyen nyilatkozatból nem következik a szolgáltatás követelésére vonatkozó jog, illetőleg e nyilatkozatot így kiterjesztően nem lehetne értelmezni.

A felperesek tudomása szerint létezik még egy további – hitelességében is erősen kétséges – „nyilatkozat” megnevezésű iratmásolat, amelyben az illetékes önkormányzatok a 2000. március 13-i üzemeltetési szerződés megerősítéséről nyilatkoznak és arról, hogy ezen szerződés hatálya alatt a jogokat a felperes gyakorolhatja. Ez a nyilatkozat a polgári jog szabályai szerint kizárólag egyféleképpen, az ingyenes engedményezés szabályai szerint értelmezhető, hiszen a 2000. március 13-i szerződésből folyható bevételeket és jogokat az önkormányzatok ellenérték igénye nélkül ruházták át harmadik személyre, jelen esetben az I. r alperesre. Az ingyenes engedményezést pedig az Önkormányzatoknak és az államháztartás alrendszereihez tartozó más szervezetek számára a jogszabály tilalmazza (Aht. 108. § (2) bek.), ezért az semmis.

Ezen okiratokat egyébiránt az I. r. alperes nem írta alá, ebből következik, hogy a szerződési nyilatkozatnak nem tekinthető, avagy ha igen, akkor az a kötelező alakiság megsértésével kötött szerződésként semmis. A kötelező alakiságot a 217/1998 (XII.30.) Korm. R. 134. § írja elő. Nem felel meg a kötelező alakiság kellékeinek a megállapodás, ha a felek mindegyike arról írásban nem nyilatkozott, avagy okiratot együttesen nem írt alá. Az I. r. alperes ráutaló elfogadó magatartása e körben elégtelen.

Amennyiben a csatolt irat nem szerződésnek, hanem egyoldalú nyilatkozatnak minősül, úgy arra a Ptk. 199. §-át kell alkalmazni: Egyoldalú nyilatkozatból csak a jogszabályban megállapított esetekben keletkezik jogosultság a szolgáltatás követelésére; az egyoldalú nyilatkozatokra - ha a törvény kivételt nem tesz - a szerződésre vonatkozó szabályokat kell megfelelően alkalmazni.

A fentiek szerint jelenleg nincs olyan érvényes, hatályos szerződés az I. r. alperes és a III-X. r. alperesek között, amelynek alapján I. r alperes parkolási rendszert üzemeltethet és abból származó díjköveteléseket érvényesíthet. Ennek megfelelően a megállapítási keresetünknek való helyt adást kérjük.

A felperesek perbeli cselekvőképességét a folyamatban lévő parkolási díjak és pótdíjak iránti perekben elfoglalt alperesi pozíció, mint közvetlen jogi érdek, valamint a Ptk. 234. § alapozza meg.

A bíróság illetékességét I. r. alperes székhelyéhez igazítva a Pp. 29. §. alapján állapítottuk meg. A felek között közvetítői eljárás, vagy egyeztető eljárás nem volt folyamatban.

A Pp. 123. §-ával összefüggésben előadni kívánom, hogy a jelen helyzetben a jogviszony természeténél fogva alperesekkel szemben marasztalás nem követelhető, viszont az I. r. alperest megillető jogosultságok terjedelmének tisztázása a folyamatban lévő felperesekkel szemben marasztalási perekben a felperesek jogainak megóvása végett is szükséges.

A jelen beadványomra lerovok 21.000 Ft viszontkereseti eljárási illetéket az Itv. 39. § szerint megállapított 350.000 Ft pertárgyérték megjelölésével.

Budapest, 2009. június 17.
Tisztelettel:

Dr. Nyuzó Péter

Mellékletek:

F/1 bírósági ítélet
F/2 szerződés 200.03.13.
F/3 szerződésmódosítás 2003. 11.25.
F/4 egyoldalú nyilatkozat
F/5 I. r. alperes cégkivonata
F/6 II. r. alperes cégkivonata