Összességében jónak tartom a kormány teljesítményét, mivel több területen sikerült jelentős átalakításokat elvégezniük – mondta az MNO-nak Kiszelly Zoltán politológus abban az interjúban, amelyben az idei év értékelésére kértük. A szakértő szerint a következő évben a szocialista pártban még jobban kiéleződhetnek az ellentétek. A politológus arról is beszélt, hogy szerinte hazánk uniós elnöksége idején a belpolitikában takarékláng üzemmód jöhet.
– Egy évvel ezelőtt sokan azt mondták, hogy az EP-választáson látható politikai átalakulás csupán időleges lesz, és hamarosan újra a két nagy párt fogja uralni a politikai mezőt. Az országgyűlési és az önkormányzati választás fényében valóban átalakult a hazai pártrendszer?
– Korábban egy domináns kétpártrendszerről beszélhettünk, amikor két nagy gyűjtőpárt volt jelen a hazai politikában. A Fidesz a 2002-es országgyűlési választás második fordulója előtt egyesíteni tudta a mérsékelt jobboldali szavazótáborokat, és azóta azokat egyedüliként képviseli. Az MSZP szintén egyedüliként fedte le a baloldali szavazókat, így mindketten körülbelül egy két és negyedmilliós bázist tudtak stabilan megszólítani. Ez a két párt a közvélemény-kutatásokban és a 2006-os választásokon a szavazók 85-90 százalékát képviselte, rajtuk kívül csak két kisebb erőnek (MDF, SZDSZ) sikerült bejutnia a parlamentbe.
A Jobbik egy nagyon komoly protesthangulatot lovagolt meg a 2009-es európai parlamenti választáson. 2009-ben és 2010-ben is a többi párt ingyenreklámot csinált a Jobbiknak, amiben az MSZP és az SZDSZ volt az éllovas. Orbán Viktor idén márciusban már arról beszélt, hogy a jobboldali szavazók ne osszák meg a voksaikat, ami egyértelműen megtörte a lendületüket. A Jobbik 800 ezer szavazója között alapvetően 400-500 ezer olyat látok, akik csak azért voksoltak rájuk, mert nem kértek a két nagyból, vagy az általános jólét nélküli elmúlt húsz évből. A másik 300 ezer az a voksoló, akik már korábban is a szélsőjobboldali szubkultúra részesei voltak. A Vona Gábor vezette alakulat úgy karolta fel őket, hogy azok vezetőivel nem kellett alkut kötnie.
A Jobbiknak az idén megszakadt ez a „győzelmi futása”, mivel a Fidesz átvette a témáikat, és az általuk felvetett valós problémákat jogállami eszközökkel próbálta orvosolni. A Jobbik és az LMP ősszel azért sem tudott annyira jól szerepelni a választásokon, mert a hasznos szavazat elve érvényesült, ami azt jelenti, hogy sok jobbikos inkább a Fidesz, míg sok LMP-s inkább a szocialista jelöltre voksolt. Emiatt érzik sokan úgy, hogy ezeknek a pártoknak a dinamikája megtört.
Maradt egy nagyon erős pártszövetség a Fidesz–KDNP személyében, amely egyedül fed le egy hatalmas bázist. Az a kérdés, hogy vele szemben az MSZP egyedül föl tud-e állni. A nagy kihívás a szocialistáknak az, hogy képesek-e egymillió szavazót visszaszerezni a következő években, azonban ez jelenlegi tudásunk alapján nem tűnik valószínűnek. Egyrészt mert a pártvezetés „gyengén muzsikál”, nem annyira karizmatikus, nem újítja meg a programját, nem a saját játékát játssza, hanem a Fidesz által üresen hagyott teret próbálja betölteni. Sokkal inkább az valószínű, hogy olasz mintára egy olajfa-koalíció jöhet létre a kormánypárttal szemben, abban az esetben, ha a szocialisták egyedül nem tudnak két és fél millió szavazót integrálni.
Most egy domináns egypártrendszerünk van, amiben a Fidesz–KDNP nagyon erős. Vele szemben van egy középpárt (MSZP), egy protestpárt (Jobbik) és egy regionális párt (LMP). Az LMP alapvetően a modernizációs szigeteken erős, a fővárosban és környékén és egyetemi városokban. Az a kérdés, hogy milyen lesz a 2014-es választási rendszer, mivel az fogja meghatározni a későbbi mozgásokat. Ha a mostani tábora kitart a Fidesz mellett, akkor azon fog eldőlni a következő voksolás, hogy a választási rendszer képes lesz-e megmutatni a kormánypárttal szembeni elégedetlenek erejét.
– Mely területeken tekinthető sikeresnek a májusban hivatalba lépett kormány, és hol lehet azt mondani, hogy vannak még tennivalók?
– A kormány nagyon lendületes kezdése azzal magyarázható, hogy az elmúlt nyolc év hibáit hozták helyre. A kétharmad birtokában az eddig elnapolt dolgokat tudták megoldani, mindenki tudta, hogy több területen változásra van szükség (médiatörvény, kormányzati és önkormányzati rendszer átalakítása). Ezeken a területeken mások már korábban is megpróbáltak változtatni, de nem volt emögött konszenzus, vagy az egyik oldalnak kétharmada. Amit a jobboldal nagyon régen szeretett volna, hogy olyan rendszer kialakítása kezdődjön meg, amely az ő világképét erősíti. Itt az egyházak jelentősebb szerepvállalásáról, a jobboldali középosztály megerősítéséről van szó, amelyek hosszabb távon érhetnek majd be.
Ezeken a területeken a kabinet jól működött, legjobban a kormányzati rendszer átalakításában és a képviselők számának a csökkentésben szerepelt. Óvatos reformlépések is indultak. Szemben a gyurcsányi reformlendülettel, a mostani kabinet nem akart „célkeresztet a homlokára rajzolni”, hogy ide lőjetek. Lassú lépések vannak a bürokrácia leépítésére, aminek példája a kormányhivatalok számának januári csökkentése, emellett az adóreform is valódi változást hoz. Jónak tartom a szociálpolitikai intézkedéseket, mivel végre követelményekhez kötik a támogatást. Összességében jó irányba mennek a dolgok, de a kabinet nagyon szemérmesen kommunikálja ezeket a lépéseket.
– Minek köszönhető, hogy a Fidesz még mindig jelentős előnnyel vezet? Az ellenzék gyengesége és hiteltelensége, vagy pedig az óriási bizalom eredménye ez?
– A Fidesz támogatottságát azzal lehet magyarázni, hogy egyedül fed le egy bő kétmilliós bázist. Nevezhetjük őket antikommunistáknak és polgári szavazóknak is. Ők bíznak a Fideszben, főként az elmúlt nyolc év rossz kormányzása miatt, és részint azért, mert nekik kedvező politikát folytat az Orbán-kormány. Ez a bizalom még kitart, az ellenzék fragmentált, valamint az MSZP elveszítette korábbi szavazóinak több mint a felét. A szocialistáknak nagyon nehéz helyzete van, hiszen az ő bázisuk döntően az 55 év fölötti korosztályból kerül ki, és a demográfia nem kedvez ennek. Évente nagyon sokan halnak meg, és a szocialistáknak nagy problémájuk, hogy nem tudják pótolni az elhalálozott szavazóikat. Ez a réteg alapvetően a Kádár-rendszerben élt jól, és ehhez kötik a társadalmi mobilitást, és korábbi választásokon is mindig balra szavaztak. Az idős szavazók kihalnak, míg a fiatalabbak a Jobbikhoz és az LMP-hez mennek.
